Mielőtt elítélsz

"Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ... Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!"

Ez tesz azzá ami vagyok

"Ha rá akarok jönni, ki is vagyok valójában, mit jelent egész életem - meg kell ismernem mind a jövőm lehetőségeit, mind a múltamat; tudnom kell, hogy honnan jöttem és hová megyek. Ámbár tudjuk, hogy az útvesztő végén a halál vár ránk, én nem mindig tudtam ezt; nemrégen a bennem élő kamasz még azt hitte, hogy csak mások halnak meg - de most már látom, hogy az út, amelyet ezen az útvesztőn belül kiválasztok: ez tesz azzá, ami vagyok. Nemcsak dolog vagyok; létezési mód is - egy a sok-sok mód közül -, és az a tény, hogy ismerem az utat, amelyet eddig megtettem, és azokat is, amelyek számomra még megmaradtak, segít majd megértenem, hogy mi lesz belőlem."

Valami örökre megváltozik

"Ha követ hajítasz egy tóba, a tó vize fodrozódni kezd, majd újra kisimul. De valami örökre megváltozik, ott lent, a tó fenekén."

Csak élni akarok

"Csak élni akarok, nem foglalkozni azzal amit mondanak, nem foglalkozni azzal ami történik. Csak élni akarok!"

Hazugság

"Ha nem tudod, hogyan kell hazudni, azt sem tudod, hogy mikor hazudnak neked."

Az életem ..

"Az életem romokban hever, úgy érzem rajtam a csoda sem segíthet. De ennek ellenére mégis remélem, hogy van még értelme életemnek. Az ilyen pillanatokban jövök rá, mennyit jelent egy igazán jó barát. A búskomor perceim mellette elillannak, ezáltal egy kis időre felejteni tudom hatalmas fájdalmam. Ezt a fájdalmat egy ember okozta, aki tetteivel egész életem meghatározta. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire mélyre kerülhetek, azt hittem ez csak mással történhet meg. De rá kellett eszmélnem én sem vagyok kivétel, valamiből nekem is tanulnom kell."

Gondolj rám.

„Gondolj rám, ha már nem leszek veled,

Gondolj arra mennyire, szerettelek.

Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk,

S az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk.

Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem,

Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem.

A legjobb barátomat, az egész életemet,

A boldogságomat, a végzetemet.

Te voltál az, kire életemet bíztam volna,

Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna.

S íme-e könnycsepp miattad, folyik arcomon,

Tudd, hogy hiányzol nagyon.

Gondolj erre, ha már máshol leszek,

S más teszi szebbé életemet.

Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra,

Kiért életemet áldoztam volna.

S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled,

S arra mennyire szerettelek.

Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk,

S arra a napra mikor kimondtad, végeztünk.

Egy rózsát helyezel kezeddel síromra,

Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra.

Sírva kéred, bocsássak meg neked,

S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek"